Szarvasgomba napok Hőgyészen

A korábbi évek nagy sikerű rendezvényei után idén is megrendezésre kerül a Hőgyészi Szarvasgomba napok, szeptember 11-12-én. A második nap szakmai jellegű, de az elsőn, 11-én szombaton mindenkinek érdemes Hőgyészre látogatnia, sokféle érdekes szarvasgombás program kerül terítékre a nagyközönség számára. Megnézhetjük a kutyás szarvasgomba kereső versenyt, lesz fotókiállítás, főzőbemutató, szarvagombapiac és más érdekes dolgok.

Kedvcsinálóként beszámolók tavalyról:

Szarvasgomba, két pofára
Gabojsza beszámolója
Bombadil Toma írása
Gomba után blog (malac és kutya is!)
A Dining Guide cikke

Szarvasgombás receptek a tavalyi évben megrendezett főzőversenyről:

Szarvasgombás vargányapürével töltött padlizsán
3 recept (cukordinnye, hal, leves)
Harcsa tejszínes szarvasgombamártásban
Szarvasgombás vajrépa gratin
Díjazott receptek a verseny a rendezvény honlapján (némi átfedéssel a fentiekkel)

Császárgomba-saláta

A császárgomba 2013-ban felkerült a védett, nem gyűjthető gombák listájára!

A császárgomba (Amanita caesarea) egyik legértékesebbnek tartott gombáink egyike. Állítólag már a rómaiak is fogyasztották, nagy becsben tartottták, amire neve is utal. A meleg időjárást kedveli, általában tölgyesekben, világosabb helyeken fordul elő. Viszonylag ritka, bár kedvező időjárási körülmények (mint amilyen a mostani is) esetén nagyobb mennyiségben találkozhatunk vele, de vannak olyan évek, amikor elő sem jön. Kifejlődve narancsszín kalapos, jellegzetesen galóca külsejű, fiatalon (mint a fenti képen is) tojásra emlékeztet. Az egészen fiatal példányokkal azért legyünk óvatosak, ha szétvágva nem látszik benne a gomba sárga körvonala, inkább ne fogyasszuk el, bár kicsi rá az esély, de az ördög nem alszik, nehogy gyilkos galóca kerüljön a tányérra. Felnőttkorában arra ügyeljünk, hogy a császárgomba lemezei és tönkje sárgák. Állítólag előfordult már, hogy összekeverték olyan légyölő galócával, melynek pöttyeit az eső lemosta, ez sem jó mulatság.

Remélem, a fentiekkel azért senkit sem riasztottam el a császárgomba fogyasztásától! A piacokon ritkán találkozni vele, azoknak van inkább esélyük megkóstolni, akik maguk szedik.

A császárgomba főzve is és nyersen is fogyasztható, főzve leginkább levesként, már egy egész kevés belőle is szépen megszínezi a levet. Én is csak kevésszer találtam eddig császárgombát, a héten viszont szerencsénk volt, és egy 6 fős kis telepbe botlottunk egy ritkás tölgyesben. Néhány nappal korábban beszélgettünk egyik gombásztársunkkal arról, hogy Olaszországban, ahol nagy keletje van, többnyire nyersen, salátaként fogyasztják. Tényleg rengeteg a recept, leginkább a fiatal, tojásokat, vagy a tojásból éppen csak kibújt példányokat készítik el így.

Nálunk most így készült:

A császárgombatojásokat megtörölgetjük, a gombáról lehántjuk a burkot, kifejtük belőle a pici gombákat. Vékony szeletekre vágjuk, és egy tányéron elrendezzük. Meghintjük jóféle extra szűz olívaolajjal, sóval (a kellően sznobok használjanak valamilyen elegánsabb sót, pl. himaláját, ahogy mi is tettük), hosszúborssal, és egy kevés apróra vágott petrezselymet szórunk rá. Félórára hűtőbe tesszük, majd tálaljuk. Kiváló előétel; italajánlat: Henkel trocken.

Hortobágyi rókagombás palacsinta

Most tessék menni a piacra és az erdőbe, ínséges nyarak után most végre nem lehet panaszkodni, bőségesen terem a hegyekben az erdei gomba. A piacon leginkább vargányával és sárga rókagombával találkozhatunk most, bár kisebb mennyiségben a különféle tinóruk és a trombitagomba is képviseltetik magukat. Az erdőben természetesen bővebb a választék.

Ha ennyi a gomba, ilyenkor még az is megesik, hogy marad a rókagombapörköltből, bár a töltött gombás palacsinták annyira finomak, hogy még kifejezetten erre a célra is megéri elkészíti a pörköltet. Nálunk, hála kedves gombásztársainknak, ráadásul bográcsos volt a maradék, így az álhortobágyi palacsinta füstös ízével még a szokásosnál is finomabb lett.

Pontos recept nincs, a tapasztalatok szerint fejenként két palacsinta elég szokott lenni.

A rókagombapörköltet kevés tejföllel összekeverjük, hogy jól kenhető állagú masszát kapjunk. A palacsintákat megtöltjük, feltekerjük, és kizsírozott sütőedénybe tesszük. Egy jó nagy adag tejfölt összekeverünk 1 vagy 2 tojással, sok apróra vágott petrezselyemmel, és elsimítjuk a palacsinták tetején. Forró sütőben eleinte letakarva, majd fólia nélkül addig sütjük, míg kicsit megpirul a teteje. Egy-két pohár könnyebb vörösbor, pl. ha jobbféle kadarkához jutunk, nem árthat meg mellé.